Hosszú hét után sikerült az utolsó simításokat is elvégezni a lépcsőház új tömbjén. Felkerült a tetőre a harmadik réteg föld is, az attikára a sűrű, vörös agyagba mártott végű vesszőkötegek képezte sáv és a faszerkezetek is megkapták szintén vörös agyag alapú színüket. >>>

A lépcsőház fala és új tetőszerkezete kész, rövid látogatás Dzongkulba

Feszített munka után sikerült felhúzni a lépcsőház új falait és elkészült a tető faszerkezete is. Szabadnapunkon meglátogattuk a folyó partján piknikező apácákat és az apácakolostorban tanuló diákokat, majd felkerestük Dzongkul-t, ahol Csoma a híres Alexander könyvekben publikált tanulmányok megírását rendelte meg egykor a kolostorban lakó híres lámától. >>>

Kérjük támogassa projektünket!

Médiatámogatónk:

Felszeréleseinket biztosítják:

Kőrösi Csoma Sándorról

Kőrösi Csoma Sándor utazása Ladakhba

Amikor Kőrösi elindult a magyarok őshazáját és a ‘hátramaradt magyarokat’ megkeresni, úgy vélte, azokra valahol Közép-Ázsiában, illetve az ujgurok között bukkanhat rá.

1819 novemberében hagyta el az országot, majd hosszas utazgatás után 1822. április közepére jutott el Kasmírba, ahol egészen május 9-ig várakozott, hogy az enyhébb idő beköszöntével továbbinduljon Lehbe.

Úgy tervezte, hogy innen az afgán háborús zóna megkerülésével Közép-Ázsiába indul. Ám ez az út nagyon nehéz, költséges és veszélyes volt egy keresztény számára, s ezért visszafordult. Visszaútja során, július 16-án találkozott William Moorcroft angol utazóval és katonaorvossal, akit visszakísért Lehbe, s augusztus végéig vele maradt.

Ez a találkozás döntő változásokat hozott Csoma életében. Moorcrofttól kapta meg az első Tibetről szóló könyv, a Giorgi-féle Alphabetum Tibetanum egy példányát, s ő volt az, aki Csomát tibeti tanulmányokra ösztönözte.

Csoma, vélhetően azzal a reménnyel, hogy ha Közép-Ázsia kapui nem is nyílnak meg előtte, az ismeretlen területnek számító Tibet irodalmában találhat a magyarság történetére vonatkozó forrásokat, Lehben maradt s a perzsa közvetítő nyelv segítségével tibeti tanulmányokba fogott.

A nyelv alapjainak elsajátítása után úgy határozott, elmélyíti tudását a „kolostorokban őrzött számos és érdekes köteteken keresztül”, s ezért Moorcroft beleegyezését kérte, hogy visszatérhessen Ladakhba.

Moorcroft jóváhagyta Csoma kérését, ellátta a szükséges anyagiakkal, s ajánlást írt a számára a lehi khalönhöz, vagyis a király főminiszteréhez, és Zangla falu vezetőjéhez, Szangsz-rgyasz Phun-chogszhoz, Csoma későbbi mesteréhez.

Kőrösi 1823. május 2-án hagyta el Kasmírt, s június 1-én érkezett meg Lehbe, ahol a khalöntől ajándékokat és egy ajánlólevelet kapott. A khalön továbbirányította Csomát Zanglába, amelyet kilenc nap múlva ért el.

Kőrösi 1823. június 20-tól 1824. október 22-ig maradt Zanglában. Megdöbbentően nehéz körülmények között itt tanulja meg a tibeti nyelvet, s itt kezd megismerkedni a tibeti irodalommal a leveleiben egyszerűen csak a lámának nevezett mestere, Szangsz-rgyasz Phun-chogsz segítségével.

Csoma a Zanglában eltöltött tizenhat gyötrelmes, nélkülözésekkel és nehézségekkel teli hónap alatt fektette le későbbi munkásságának alapjait. Nemcsak a tibeti nyelvet tanulta meg, hanem a kanonizált irodalom egy jelentős részét is megismerte és – ahogyan az a későbbi írásaiból s néhány vele kapcsolatos levélből kiderül – ekkor már egy 30000 szavas szójegyzéket is összeállított.

A már fent említett 30000 szavas szójegyzéken és a tibeti kánon szerkezetének rövid ismertetésén kívül Csoma beszámol arról is, hogy több tibeti nyelvű könyvet is sikerült beszereznie, s ennek néhány darabját kifejezetten az ő kérésére állították össze a lámák; vagyis a később Alexander-könyveknek nevezett híres kéziratok már zanglai tartózkodása során készülhettek.

Bővebben: http://csoma.mtak.hu/hu/csoma-elete.htm